top of page

Kismedencei süllyedések, vizelet- és székletinkontinencia kezelése

intimtorna inkontinencia méhsüllyedés hólyagsérv végbélsérv

A medencefenék területét érintő funkciózavarokról, elváltozásokról még napjainkban is kevés érintett mer beszélni, továbbra is a tabu-témák közé sorolhatóak. Ezen problémák közé tartoznak a női kismedencei szervek süllyedéses állapotai (genitális prolapsus vagy descensus) , a vizelet- és székletinkontinencia, vagy a húgyhólyag vizelet- és a végbél székletürítési zavarai. Ezért lehetnek meglepőek a következő számok: A népességnek kb. 25-45%-a küzd a kismedence süllyedés és/vagy inkontinencia valamilyen formájával. Ez azt jelenti, hogy ez a betegségcsoport gyakoribb a népesség körében, mint a magasvérnyomás vagy a cukorbetegség. Mivel a tabu-téma a páciensben szégyenérzetet szül, sokszor a kórképnek csak egy előrehaladott stádiumában fordul a páciens orvoshoz. A medencefenék egy olyan izmokból és kötőszövetből álló réteg, ami a szeméremcsont és a farokcsont között feszül ki, és kétoldalt a medencecsonton rögzül. Ez a réteg támasztja főként alá a kismedencei szerveket, mint a húgyhólyagot, a méhet és a végbelet. Egy jól működő medencefenék ezeknek a szerveknek a megtámasztásán kívül segíti a húgycső és végbél záró izomzatát is a záró funkcióban, emellett fontos szerepe van a szexualitásban is, mivel egy egészséges, tónusos medencefenék segítséget jelent az orgazmus elérésénél mindkét fél számára. A medencefenék szerkezete az életkorral gyengülhet, emellett vannak más, bizonyítottan hajlamosító tényezők, amelyek megléte esetén a medencefenéki kórképek kialakulására még nagyobb az esély. Ilyen a várandósság, a hüvelyi szülés, a krónikus székrekedés miatti erőltetett hasprés, a krónikus köhögés például dohányzás vagy asztma miatt, a túlsúly vagy az állandó emelgetéssel járó fizikai munka. Egy lazább szerkezetű medencefenéknél, ennek következtében tágabb hüvelynél házasélet közben az érzőidegeket kevesebb inger éri, a páciensek egy részének ez a fő panasza. De meggyengült medencefenék esetén kialakulhatnak ennél súlyosabb problémák is. A leggyakoribb megbetegedések a stresszinkontinencia (terhelés hatására a vizelet elcsepegése), hüvelyfali gyengeség, hüvelyfali süllyedések, méhsüllyedés, vagy súlyosabb esetben a méh előesése, de fennállhat vizelet elakadás vagy akár székletinkontinencia is. Méheltávolításnál szintén megbomlik a medencefenék egyensúlya, így egy ilyen műtét után évekkel később hüvelyfali süllyedés, hüvelycsonk előesés alakulhat ki. Rendelésünk ezt a kivizsgálási folyamatot hivatott lerövidíteni, a diagnosztikát pontosítani, amellett, hogy a páciens összetett panaszaira a legmegfelelőbb kezelési tervet állítjuk fel. Amennyiben a fent leírtaknak megfelelő panaszai vannak, szakrendelésünket szerdai napokon keresheti fel vizsgálat céljából. 

​

Méhsüllyedés

Descensus uteri, Prolapsus uteri

intimtorna inkontinencia méhsüllyedés hólyagsérv végbélsérv

Definíció: Méhsüllyedés akkor alakul ki, amikor a medencefenéki izmok és szalagok meggyengülnek és megnyúlnak, és többé nem nyújtanak megfelelő alátámasztást a méhnek. Ekkor a méh „lecsúszik” a hüvelybe, sőt, akár elő is boltosulhat a hüvelyből. Méhsüllyedés bármely életkorban előfordulhat, de gyakrabban érint olyan menopauzában lévő nőket, akiknek egy vagy több hüvelyi szülésük volt.

Az ehhez a kórképhez hozzájáruló meggyengült medencefenéki izmok kialakulásának több oka is lehet, ezek a következők:

  • A támasztó szövetek terhesség és/vagy szülés alatti károsodása

  • A gravitáció hatása

  • Ösztrogénhiány

  • Éveken keresztüli hasat érintő erőlködés

Kisfokú méhsüllyedés általában tünetmentes és nem igényel kezelést, sokszor csak a nőgyógyászati vizsgálaton derül rá fény. Későbbi stádiumban viszont már panaszokat okozhat, és ekkor már szükség van terápiára.

​

Tünetek:

 

A méhsüllyedések súlyossági fokban különbözhetnek egymástól. Egy kisfokú süllyedésnél, mint azt előbb írtuk, általában nincsenek tünetek, az alábbiak inkább a későbbi stádiumokra vonatkoznak:

  • kismedencei diszkomfort érzés, húzó jellegű fájdalom

  • hüvelyből kiboltosuló, tapintható testszövet

  • vizeletürítési problémák, akár inkontinencia, akár vizeletelakadás

  • székletürítési nehezítettség

  • deréktáji fájdalom

  • olyan érzés, mintha kislabdán ülne, vagy mintha valami kilógna a hüvelyéből

  • szexuális problémák, olyan érzés, mintha a hüvelye veszített volna a feszességéből

  • a tünetek általában reggel jobbak, estére rosszabbá válnak.

 

Mikor kell ezzel orvoshoz fordulni?

​

Tünetmentes méhsüllyedés tulajdonképpen nem feltétlenül szorul orvosi kezelésre, természetesen a medencefenéki izmok erősítésével, rendszeres gátizomtornával az állapot rosszabbodása lelassítható, akár meg is állítható, így ennek végzése kifejezetten javasolt. A torna betanulásához megfelelő szakemberre, a szakterületen belül jártas nőgyógyászra, gyógytornászra van szükség.

Tüneteket okozó, életminőséget rontó stádiumban viszont már megfelelő kezelés kell.

Mi okozza a kórképet?

A medencefenék izmokból, szalagokból és kötőszövetből álló komplex rendszer, amely biztosítja a kismedencei szervek, mint pl. a húgyhólyag helyben tartását. Ez a komplex idővel meggyengülhet, hajlamosító tényező egy korábbi szülési trauma vagy a medencefenéki izmok folyamatos feszülés alatt tartása.

​

Ilyen kockázati faktorok az alábbiak:

​

  •  hüvelyi szülés, mely bizonyítottan hajlamosít.

  • életkor, főleg menopauza után, miután lecsökken az ösztrogénszint

  • méheltávolítás, ami által a medencefenék komplex rendszere megbomlik

  • genetika, hiszen az öröklött kötőszöveti gyengeség is közrejátszhat a kialakulásában

  • elhízás, ez szintén bizonyítottan hajlamosít

 

Lehetséges szövődmények

 

Az alábbiak alakulhatnak ki méhsüllyedés következtében:

​

  • Fekélyek: Nagyfokú méhsüllyedésnél az előeső méhtest maga után húzza a hüvelyt, és a hüvelyhám kifordulhat, előboltosulhat a hüvelyből, és a fehérnemű kidörzsölheti. Ennek a tartós dörzsölésnek a következtében a hüvely ezen része kisebesedhet, kifekélyesedhet, súlyos esetben elfertőződhet, begyulladhat.

  • Más kismedencei szerv süllyedése: Méhsüllyedés mellett más kismedencei szerv süllyedése is fennállhat, mint pl. a hólyag vagy a végbél süllyedése. A húgyhólyag süllyedésénél, vagyis hólyagsérvnél (cystocele) a mellső hüvelyfal kitágul, és az előtte lévő húgyhólyag előreboltosul a hüvelybe. Ez vizeletelakadást, húgyúti fertőzéseket okozhat. A végbél süllyedésénél vagyis végbélsérvnél (rectocele) a hátsó hüvelyfal lazul meg, és a végbél domborítja be a hátsó hüvelyfalat. Ez székletürítési nehezítettséggel járhat.

 

Hogyan készüljön fel a vizsgálatra?

 

Először is írja össze a tüneteit, és azt, hogy azok mikor kezdődtek. Jegyezze fel a már kezelt betegségeit, amelyekre gyógyszert szed, és azt is, hogy milyen gyógyszerből mennyit.

Ha az állapotával kapcsolatos kérdései vannak, azt is jegyezze fel előre, mivel a vizsgálat izgalmában a nagy része kimegy az ember fejéből. Előzze ezt meg.

 

Milyen orvosi kérdésekre számíthat?

 

A vizsgálat során az alábbi kérdések nagy valószínűséggel elő fognak kerülni, érdemes már előre átgondolni a válaszokat.

​

  • Milyen tünetei vannak?

  • Mikor kezdődtek a panaszok?

  • Az idő múlásával panaszai rosszabbodtak?

  • Vannak fájdalmai? Ha igen, milyen erősségűek?

  • Van-e olyan helyzet, ami ront a panaszain, pl. köhögés vagy emelés?

  • Tapasztal vizeletvesztést (inkontinenciát)?

  • Fennáll Önnél krónikus köhögés, asztma, COPD?

  • Ismert Önnél krónikus székrekedés? Kell erőlködnie székletürítés közben?

  • Sokat kell emelgetnie a munkában vagy otthon?

  • Tapasztal visszatérő húgyúti fertőzéseket?

  • Tapasztal szexuális együttlét közben fájdalmat vagy vizeletvesztést?

  • Van valamilyen kezelt betegsége?

  • Szed valamilyen gyógyszert? Ha igen, miket?

  • Anyai vagy apai ágon fordult elő másnál is méhsüllyedés vagy egyéb kismedencei probléma?

  • Volt hüvelyi szülése? Hány alkalommal?

  • Van még gyermekvállalási szándék?

 

Vizsgálat

 

A vizsgálathoz hozzátartozik egy kismedencei vizsgálat, mely nagyon hasonlóan zajlik egy rutin nőgyógyászati vizsgálathoz. Ezalatt a szakember megvizsgálja a medencefenék szerkezetét, a medencefenéki izmok erősségét, a kismedencei szervek pozícióját, és néhány teszttel megállapítja, hogy az elváltozás, amennyiben valóban fennáll, milyen súlyossági fokú. A vizsgálat álló és fekvő helyzetben is elvégzendő.

A kismedencei vizsgálathoz hozzátartozik egy kismedencei és egy medencefenéki ultrahang vizsgálat, melyekkel az eltéréseket pontosabban számszerűsíteni lehet, és ez pontosabb diagnózist és kezelést tesz lehetővé a későbbiekben.

Speciális kérdőívek kitöltése segítségével még inkább pontosítható a betegség, illetve az is megvizsgálható, hogy mennyiben befolyásolja az állapota az életminőségét.

Vizeletürítési illetve székletürítési problémák esetén még további vizsgálatokra lehet szükség (pl. urodinámia, vizelettenyésztés, lásd vizeletinkontinencia, hólyagsérv diagnosztika…)

 

Mik a lehetséges kezelési módok?

 

A kezelés megválasztása függ az eltérés súlyosságától, emellett attól is, hogy fennáll-e esetlegesen egyéb medencefeneket érintő defektus, pl. hólyagsérv, végbélsérv.

Enyhefokú eltérésnél elegendő a rendszeres kontroll mellett végzett szakszerű, lehetőleg képzett gyógytornász által betanított gátizomtorna (Kegel-gyakorlatok). Kiváló segítséget jelenthetnek a különböző biofeedback eszközök, melyek elektronikája segítséget nyújt abban, hogy a laikus páciens a megfelelő izmokat mozgassa meg, és hasznos lehet a hüvelysúlyok használata is.

A torna elején, amikor a páciens még sokszor nem érzi biztosan a megfelelő izmokat, segítséget jelenthet néhány hónapig az elektrostimulációs kezelés, melyet megfelelő háttérintézmény esetén kórházi körülmények között is végezhetünk, de jó alternatívát jelentenek az otthon használható hüvelyi fejjel rendelkező kézi elektrostimulációs eszközök (lásd hüvelyi elektrostimuláció).

Amennyiben a fenti kezelés nem jár eredménnyel, a konzervatív kezelés magába foglalja még a pesszárium terápiát. A hüvelyi pesszáriumok általában szilikonból készült, több méretben és formában elérhető eszközök. A vizsgálat során a szakorvos kiválasztja a páciens számára legmegfelelőbbet, és megtanítja annak napi használatára.

Bizonyos esetekben ezek együtt véglegesen megoldják a beteg panaszait, máskor csak a műtétig alkalmazzuk őket. Amennyiben a páciens elzárkózik a műtéttől, vagy az valamilyen más betegség miatt ellenjavallt, a pesszárium akár évekre szólóan is nagyon jó alternatívát jelenthet.

A postmenopausában a pesszárium használatát gyakran érdemes kiegészíteni ösztrogén terápiával. A legtöbb esetben ez ösztrogéntartalmú hüvelyi krémet jelent, de alkalmanként szájon át szedhető tabletta formájában is alkalmazzák. Ennek az az oka, hogy az ösztrogén pozitívan befolyásolja a medencefenék funkcióját.

 

Műtét

 

A károsodott vagy meggyengült medencefenéki szövetek helyreállítása céljából szükségessé válhat a műtéti terápia akár hüvelyi, akár hasi úton. A süllyedés műtéti megoldásánál lehetséges saját szövet felhasználása, de lehetséges szintetikus műanyag sérvháló használata is a jól megválasztott esetekben. A vizsgálat eredményétől függően méheltávolításra lehet szükség, de fontos tudni, hogy napjainkban a méhsüllyedés már méheltávolítás nélküli műtéttel is helyreállítható.

Intézettől és a süllyedés típusától függően laparoszkópos műtét is elvégezhető. Ilyenkor a hason több apró metszést ejtenek, és az operáló eszközöket ezeken a nyílásokon keresztül helyezik be a hasba. A köldökön keresztül egy vékony kamerát vezetnek be, amely egy monitorra van csatlakoztatva, és azon keresztül látható a felvétel.

Annak megválasztása, hogy a fenti műtéti lehetőségek közül melyikre esik a választás, függ a páciens állapotától, az intézettől és az operáló orvostól is. Mindegyik típusú műtétnek vannak előnyei és hátrányai is. Ennek megbeszélésére a kezelőorvossal folytatott konzultáción van lehetőség.

Ha további gyermekvállalási szándék áll fenn, a műtétet érdemes a későbbiekre halasztani, mivel egy terhesség és szülés újra felboríthatja a műtéttel helyreállított anatómiai viszonyokat.

Komoly belgyógyászati betegségek mellett, amikor egy ilyen műtétnek komoly ellenjavallata van, érdemes inkább a pesszárium terápia mellett dönteni.

 

Életmód és otthoni praktikák

 

Attól függően, hogy milyen súlyos a méhsüllyedés, ezek az otthoni praktikák javíthatnak a páciens állapotán.

​

  • gátizomtorna

  • székrekedés megelőzése

  • nehéz súlyok emelésének és hasi erőlködésnek a megelőzése

  • köhögéses állapotok kezelése, ha van rá mód

  • túlsúly, elhízás esetén a normál testsúly elérése

 

Gátizomtorna

 

Nagyon fontos, hogy a tornánál a megfelelő izmokat tornáztassuk, így első lépés a medencefenéki izmok megtalálása. Ehhez üljünk le egy kényelmes székre enyhén szétnyitott lábakkal. Következő lépésnek képzeljük el, hogy egy szellentést vissza akarunk tartani. Ehhez össze kell szorítani a végbélhez közeli izomcsoportot a végbél záróizmán kívül, és eközben érezni lehet egy kis mozgást a hüvelybemenetnél. Az ekkor összeszorított izomcsoport a medencefenéki izomzat. Ezután képzeljük el, hogy a pisilést meg akarjuk szakítani, és a vizeletet vissza akarjuk tartani. Mindkét esetben éreznünk kell a hüvelyben egy kis szorítást, ezzel együtt egy emelő mozgást. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy jól csináljuk, két ujjunkat a hüvelybe helyezve az összehúzásnál éreznünk kell a szorítást az ujjakon. Ha még mindig kételyeink vannak, érdemes felkeresni egy – a témában jártas – szakorvost vagy gyógytornászt, aki segít a torna megtanulásában. A tornát mindig vizeletürítés után, üres húgyhólyaggal végezzük. Az immár beazonosított medencefeneket húzzuk össze, és tartsuk összeszorítva 10 másodpercig. Ezután teljesen lazítsuk el szintén 10 másodpercig. Ezt egymás után tízszer végezzük el, egy ilyen sorozat körülbelül 3 percet vesz igénybe. Ezt a tízes sorozatot ismételjük meg a nap folyamán 3-5-ször, reggel, délután és este. Eleinte lehet, hogy csak 3-4 másodpercig tudjuk összehúzva tartani az izomcsoportot, de gyakorlással ez javulni fog, fő a kitartás.

Ezek a tornagyakorlatok bárhol és bármikor elvégezhetőek, a legkényelmesebb persze ülés vagy fekvés közben. Legyünk türelmesek. Körülbelül 4-6 hét után a legtöbb páciens már észlel javulást a tünetekben, de a nagyobb mértékű javuláshoz általában 3 hónap kitartó gyakorlásra van szükség.

​

Prevenció

 

A mellső hüvelyfali süllyedés megelőzéséért tehetünk a mindennapokban is. Az alábbi tanácsok betartásával csökkenthetjük a kórkép kialakulásának lehetőségét:

​

  • Rendszeres gátizom torna (Kegel-gyakorlatok, medencefenéki izomzat tornája): Ennek részletesebb leírását megtalálja honlapunkon. A torna megtanulásához viszont erősen javasolt egy szakember felkeresése.

  • Székrekedés megelőzése, kezelése: Nehéz tárgyak emelésének elkerülése, emelés esetén helyes technika alkalmazása (inkább lábizmokkal emeljünk, ne csípőből vagy hátból)

  • Köhögés megszüntetése (a dohányzás abbahagyása, krónikus légcsőgyulladás, asztma kezelése)

  • Ideális testsúly fenntartása, elérése (a súlyfelesleg leadásával sokat javíthatunk a tüneteken is)

  • ​

Forrás: www.mayoclinic.org

Mellső hüvelyfali süllyedés

Cystocele, cystourethrocele, hólyagsérv, húgyhólyagsérv, anterior prolapsus, anterior descensus

intimtorna inkontinencia méhsüllyedés hólyagsérv végbélsérv cystocele rectocele

Ennél a kórképnél a húgyhólyag és a hüvely közti támasztószövet meggyengül és megnyúlik, és ennek eredményeképpen a húgyhólyag beleboltosul a hüvelybe. A gátizmok túlfeszülése is közrejátszhat a kórkép kialakulásában.  Ilyen túlfeszülés létrejöhet hüvelyi szülésnél, krónikus székrekedésnél, krónikus köhögésnél, vagy nehéz súlyok emelésénél. A kórkép gyakrabban alakul ki, vagy a már létrejött panaszok általában súlyosbodnak a menopausa után, amikor a vér ösztrogén szintje lecsökken. Enyhefokú mellső hüvelyfali süllyedésnél a konzervatív terápia is hatékony lehet. Súlyosabb esetben viszont rekonstrukciós műtétre lehet szükség az eredeti anatómiát megközelítő helyzet kialakítására.

 

Tünetek

 

Enyhefokú elváltozásnál általában a páciens nem tapasztal semmilyen tünetet. Később a következő panaszok szoktak előtérbe kerülni:

  • hüvelyi teltségérzés, a kismedence „telítettségérzése”

  • diszkomfort érzés köhögésnél, erőkifejtéskor, emelésnél, vagy hajolásnál

  • vizeletürítés után a páciens úgy érzi, hogy nem ürült ki teljesen a húgyhólyagja

  • derékfájás

  • visszatérő húgyúti fertőzések

  • fájdalmas szexuális együttlét

  • vizeletvesztés szex közben

  • előrehaladottabb esetben a szeméremrésben megjelenő idegentest-érzés, mely tapintásra egy puha tojásra emlékeztethet

  • A panaszok hosszasabb állást követően fokozódnak, fekvő helyzetben javulnak.

 

Mikor érdemes orvoshoz fordulni?

 

A fenti panaszok esetén javasolt a szakorvosi vizsgálat, mivel ez a betegség önmagától nem jön helyre.

 

Mi okozza a kórképet?

 

A medencefenék izmokból, szalagokból és kötőszövetből álló komplex rendszer, amely biztosítja a kismedencei szervek, mint pl. a húgyhólyag helyben tartását. Ez a komplex idővel meggyengülhet, hajlamosító tényező egy korábbi szülési trauma vagy a medencefenéki izmok folyamatos feszülés alatt tartása.

 

Ilyen kockázati faktorok az alábbiak:

 

  • hüvelyi szülés, mely bizonyítottan hajlamosít.

  • életkor, főleg menopauza után, miután lecsökken az ösztrogénszint

  • méheltávolítás, ami által a medencefenék komplex rendszere megbomlik

  • genetika, hiszen az öröklött kötőszöveti gyengeség is közrejátszhat a kialakulásában

  • elhízás, ez szintén bizonyítottan hajlamosít

 

Hogyan készüljön fel a vizsgálatra?

 

Először is írja össze a tüneteit, és azt, hogy azok mikor kezdődtek. Jegyezze fel a már kezelt betegségeit, amelyekre gyógyszert szed, és azt is, hogy milyen gyógyszerből mennyit.

Ha az állapotával kapcsolatos kérdései vannak, azt is jegyezze fel előre, mivel a vizsgálat izgalmában a nagy része kimegy az ember fejéből. Előzze ezt meg.

 

Milyen orvosi kérdésekre számíthat?

 

A vizsgálat során az alábbi kérdések nagy valószínűséggel elő fognak kerülni, érdemes már előre átgondolni a válaszokat.

 

  • Mikor kezdődtek a panaszok?

  • Tapasztal vizeletvesztést (inkontinenciát)?

  • Tapasztal visszatérő húgyúti fertőzéseket?

  • Tapasztal szexuális együttlét közben fájdalmat vagy vizeletvesztést?

  • Fennáll Önnél krónikus köhögés, asztma, COPD?

  • Ismert Önnél krónikus székrekedés?

  • Van olyan helyzet, ami javít a panaszain?

  • Van olyan helyzet, ami ront a panaszain?

  • A családban van valakinek hasonló betegsége?

  • Volt hüvelyi szülése? Hány alkalommal?

  • Van még gyermekvállalási szándék?

 

A vizsgálat, diagnózis

 

A vizsgálathoz hozzátartozik egy kismedencei vizsgálat, mely nagyon hasonlóan zajlik egy rutin nőgyógyászati vizsgálathoz. Ezalatt a szakember megvizsgálja a medencefenék szerkezetét, a kismedencei szervek pozícióját, és néhány teszttel megállapítja, hogy az elváltozás, amennyiben valóban fennáll, milyen súlyossági fokú.

A kismedencei vizsgálathoz hozzátartozik egy kismedencei és egy medencefenéki ultrahang vizsgálat, melyekkel az eltéréseket pontosabban számszerűsíteni lehet, és ez pontosabb diagnózist és kezelést tesz lehetővé a későbbiekben.

Speciális kérdőívek kitöltése segítségével még inkább pontosítható a betegség, ezt segítik szükséges esetben még a 2-3 napos vizelési naplók is.

Ebben az esetben a leggyakrabban szükségessé válik a vizeletvizsgálat és a vizelettenyésztés elvégzése is, esetenként vesefunkciós laborral kiegészítve.

Az urodinamikai vizsgálatokkal a vizelettartás eltéréseinek diagnózisa pontosítható. Egyszerűbb esetekben csak vizeletáramlás mérésre van szükség (uroflowmetria), komplikáltabb esetben cystometria és uroflowmetria együttes elvégzésére lehet szükség, mely alatt a hólyag steril folyadékkal történő feltöltése során vizsgálható a húgyhólyagnak a vizelettartási kapacitása több egyéb tényező mellett. Ilyenkor megvizsgáljuk azt is, hogy a vizelet maradéktalanul ki tud-e ürülni vizeletürítéskor (residuum mérés).

 

Mik a lehetséges kezelési módok?

 

A kezelés megválasztása függ az eltérés súlyosságától, emellett attól is, hogy fennáll-e esetlegesen egyéb medencefeneket érintő defektus, pl. egy méhsüllyedés.

Enyhefokú eltérésnél elegendő a rendszeres kontroll mellett végzett szakszerű, gyógytornász által betanított gátizomtorna (Kegel-gyakorlatok). Kiváló segítséget jelenthetnek a különböző biofeedback eszközök, melyek elektronikája segítséget nyújt abban, hogy a laikus páciens a megfelelő izmokat mozgassa meg.

A torna elején, amikor a páciens még sokszor nem érzi biztosan a megfelelő izmokat, segítséget jelenthet az elektrostimulációs kezelés, melyet megfelelő háttérintézmény esetén kórházi körülmények között is végezhetünk, de jó alternatívát jelentenek az otthon használható hüvelyi fejjel rendelkező kézi elektrostimulációs eszközök.

Amennyiben a fenti kezelés nem jár eredménnyel, a konzervatív kezelés magába foglalja még a pesszárium terápiát. A hüvelyi pesszáriumok általában szilikonból készült, több méretben és formában elérhető eszközök. A vizsgálat során a szakorvos kiválasztja a páciens számára legmegfelelőbbet, és megtanítja annak napi használatára.

Bizonyos esetekben véglegesen megoldja a beteg panaszait, máskor csak a műtétig alkalmazzuk. Amennyiben a páciens elzárkózik a műtéttől, vagy az valamilyen más betegség miatt ellenjavallt, akár évekre szólóan is nagyon jó alternatívát jelenthet a pesszárium.

A postmenopausában a pesszárium használatát gyakran érdemes kiegészíteni ösztrogén terápiával. A legtöbb esetben ez ösztrogéntartalmú hüvelyi krémet jelent, de alkalmanként szájon át szedhető tabletta formájában is alkalmazzák. Ennek az az oka, hogy az ösztrogén pozitívan befolyásolja a medencefenék funkcióját.

 

Mikor és hogyan történik az operáció?

 

Konzervatív terápiára nem javuló esetekben vagy előrehaladott stádiumban szükségessé válhat a műtéti terápia. A műtét általában hüvelyi úton történik, és célja az előreboltosuló mellső hüvelyfal eredeti pozícióba történő visszaállítása a medencefenéki szalagok és kötőszöveti lemezek összehúzásával, feszesebbé tételével. Nagyon meggyengült szövetek esetén a műtét eredményesebbé tehető szintetikus hálók és szalagok beépítése által. A hálóimplantációs műtétek minden implantációs műtéthez (sérv, emlő stb.) hasonlóan egy magasabb rizikójú műtéti csoportba tartoznak, így a pácienseknél nem minden esetben végezhetőek el. Ennek eldöntése a szakorvosi konzultáción történik. Ha még gyermekvállalási szándék áll fent, a műtétet érdemes a gyermek(ek) megszületése utánra halasztani, ugyanis egy szülés hajlamosít a kórkép kiújulására.

Ha a mellső hüvelyfali süllyedést (cystokelét) terheléses (stressz) inkontinencia kíséri, a műtét kiegészíthető inkontinencia szalag beépítésével is. Ezek a szalagok leggyakrabban TOT-szalagok (TVTO-szalagok), itt az elnevezés a műtéti technikára utal.

 

Prevenció

 

A mellső hüvelyfali süllyedés megelőzéséért tehetünk a mindennapokban is. Az alábbi tanácsok betartásával csökkenthetjük a kórkép kialakulásának lehetőségét:

  • Rendszeres gátizom torna (Kegel-gyakorlatok, medencefenéki izomzat tornája): Ennek leírását megtalálja honlapunkon. A torna megtanulásához viszont erősen javasolt egy szakember felkeresése.

  • Székrekedés megelőzése, kezelése

  • Nehéz tárgyak emelésének elkerülése, emelés esetén helyes technika alkalmazása (inkább lábizmokkal emeljünk, ne csípőből vagy hátból)

  • Köhögés megszüntetése (a dohányzás abbahagyása, krónikus légcsőgyulladás, asztma kezelése)

  • Ideális testsúly fenntartása, elérése (a súlyfelesleg leadásával sokat javíthatunk a tüneteken is)

 

Forrás: www.mayoclinic.org

Hátsó hüvelyfali süllyedés

végbélsérv, rectocele, posterior prolapsus, posterior descensus

intimtorna inkontinencia méhsüllyedés hólyagsérv végbélsérv cystocele rectocele

Hátsó hüvelyfali süllyedésről akkor beszélünk, ha a végbelet és a hüvelyt elválasztó fibrózus kötőszövet (fascia) meggyengül, és ezáltal lehetővé teszi a végbélnek a hüvelybe történő beboltosulását. A hátsó hüvelyfali süllyedés másik megnevezése emiatt rektokele, mivel általában a rectum, vagyis a végbél az, ami beboltosul, de nem mindig. Ritkább esetekben a beboltosult hüvelyhám mögött vékonybél is lehet, ez az enterocele.

Egy kisfokú süllyedésnek általában nincsenek tünetei. Nagyobb fokú eltérésnél már kifejezett hüvelyi idegentest érzés léphet fel, vagyis a páciens azt érzi, hogy a hüvelybemenetnél egy eddig nem tapintható szövet dudorodik ki a hüvelyből. Ez általában kellemetlen, de önmagában fájdalmat nem okoz.

 

Tünetek

 

- Diszkomfort érzés köhögésnél, erőkifejtéskor, emelésnél, vagy hajolásnál.

 

- Nehezített székletürítés. Székletürítés közben szükségessé válhat a beboltosulás hüvelyen keresztüli visszanyomása, ami által a székletürítés könnyebbé válhat.

 

- Székletürítés után a páciens úgy érzi, hogy nem ürült ki teljesen a végbele.

 

- Derékfájás

 

- Fájdalmas szexuális együttlét

 

- Előrehaladottabb esetben a szeméremrésben megjelenő idegentest-érzés, mely tapintásra egy puha tojásra emlékeztethet.

 

- A panaszok hosszasabb állást követően fokozódnak, fekvő helyzetben javulnak.

 

A páciensek egy része a hátsó hüvelyfali süllyedésen kívül tapasztalhat egyéb kismedencei szerveket érintő süllyedéseket is, mint például a húgyhólyag, a méh vagy a vékonybelek süllyedését.

 

Mikor érdemes orvoshoz fordulni?

 

Panaszokat okozó esetben mindenképpen szükséges a szakorvosi vizsgálat. Az alábbi tünetek esetén kifejezetten javasolt a szakvizsgálat:

 

- Zavaró mértékű hüvelyi idegentestérzés, vagyis jól tapintható dudor, ami a hüvelybemenetet kitölti, akár elé is boltosulhat.

 

-   Kezelésre nem javuló székrekedés a fenti panaszok mellett.

 

Mi okozza a kórképet?

 

Önmagában a felegyenesedés, két lábon járás akkora terhet helyez a kismedencére, hogy ez a legfőbb oka a rectocele kialakulásának.

Emellett hajlamosít még minden olyan tényező, ami a kismedencére nehezedő nyomást még inkább fokozza.

- krónikus székrekedés

- krónikus köhögés (asztma, légcsőhurut)

- tartósan fennálló nagysúlyú emelés (fizikai munka, sport közben)

- túlsúly, elhízás

 

A terhesség és a hüvelyi szülés szintén kockázatnövelő tényezők. Ennek az az oka, hogy a hüvelyt tartó és támasztó izmok, szalagok és a fascia a terhesség és a hüvelyi szülés alatt túlnyúlik és meggyengül. Ennek eredményeképpen minél több hüvelyi szülése en van túl egy páciens, annál nagyobb az esélye annak, hogy a későbbiekben kialakuljon nála a kórkép.

Természetesen a genetika legalább ennyire meghatározó, így sokszor láthatjuk, hogy annál is létrejön rectocele, aki soha nem szült, illetve előfordul, hogy 5-6 szülés után is nagyon feszes kismedencei szerveket látunk. Ha valakinek örökletesen erős kötőszövetei vannak, nagyobb eséllyel fogja elkerülni a végbélsérvet.

 

Az alábbi tényezők tehát megnövelik a rectocele kialakulásának a kockázatát:

 

Genetika: Mint az előbbiekben leírtuk, a kötőszöveti gyengeség leginkább örökletes tényezőktől függ, ami befolyásolja a kismedencei süllyedések kialakulását.

 

Hüvelyi szülés: Szintén növeli a kismedencei süllyedések kialakulásának esélyét, így a végbélsérv kialakulását is.

 

Életkor: Az életkor előrehaladtával valamennyire elsorvadnak a medencefenék izmai, csökken az elaszticitásuk, ami az izmok megnyúlását, meggyengülését okozhatja.

 

Túlsúly: Az elhízás szintén hajlamosít, mivel a plusz kilók folyamatos feszülés alatt tartják a medencefeneket, ami hosszú távon kismedencei süllyedéshez vezethez.

 

Hogyan készüljön fel a vizsgálatra?

 

Először is írja össze a tüneteit, és azt, hogy azok mikor kezdődtek. Jegyezze fel a már kezelt betegségeit, amelyekre gyógyszert szed, és azt is, hogy milyen gyógyszerből mennyit.

Ha az állapotával kapcsolatos kérdései vannak, azt is jegyezze fel előre, mivel a vizsgálat izgalmában a nagy része kimegy az ember fejéből. Előzze ezt meg.

 

Milyen orvosi kérdésekre számíthat?

 

A vizsgálat során az alábbi kérdések nagy valószínűséggel elő fognak kerülni, érdemes már előre átgondolni a válaszokat.

 

Mikor kezdődtek a panaszok?

Milyen tünetei vannak?

Tapasztal székletürítési nehezítettséget?

Tapasztal vizeletvesztést (inkontinenciát)?

Tapasztal visszatérő húgyúti fertőzéseket?

Tapasztal szexuális együttlét közben fájdalmat vagy vizelet-/ székletvesztést?

Fennáll Önnél krónikus köhögés, asztma, COPD?

Ismert Önnél krónikus székrekedés?

Folyamatos emelésnek, hajolásnak van kitéve a munkahelyén/mindennapjaiban?

Van olyan helyzet, ami javít a panaszain?

Van olyan helyzet, ami ront a panaszain?

A családban van valakinek hasonló betegsége?

Volt hüvelyi szülése? Hány alkalommal?

Van még gyermekvállalási szándék?

Milyen kezelt betegségei vannak, amelyre gyógyszert szed?

 

A vizsgálat, diagnózis

 

A vizsgálathoz hozzátartozik egy kismedencei vizsgálat, mely nagyon hasonlóan zajlik egy rutin nőgyógyászati vizsgálathoz. Ezalatt a szakember megvizsgálja a medencefenék szerkezetét, a kismedencei szervek pozícióját, és néhány teszttel megállapítja, hogy az elváltozás, amennyiben valóban fennáll, milyen súlyossági fokú.

Speciális kérdőívek kitöltése segítségével még inkább pontosítható a süllyedés, és felmérhető, hogy az életminőséget mennyire befolyásolja a kórkép.

Húgyúti panaszok együttes megléte esetén leggyakrabban szükségessé válik a vizeletvizsgálat és a vizelettenyésztés elvégzése is, esetenként vesefunkciós laborral kiegészítve.

Húgyúti panaszok esetén az urodinamikai vizsgálatokkal a vizelettartás eltéréseinek diagnózisa pontosítható. Egyszerűbb esetekben csak vizeletáramlás mérésre van szükség (uroflowmetria), komplikáltabb esetben cystometria és uroflowmetria együttes elvégzésére lehet szükség, mely alatt a hólyag steril folyadékkal történő feltöltése során vizsgálható a húgyhólyagnak a vizelettartási kapacitása több egyéb tényező mellett. Ilyenkor megvizsgáljuk azt is, hogy a vizelet maradéktalanul ki tud-e ürülni vizeletürítéskor (residuum mérés).

A kismedencei vizsgálathoz hozzátartozik egy kismedencei és egy medencefenéki ultrahang vizsgálat, melyekkel az eltéréseket pontosabban számszerűsíteni lehet, és ez pontosabb diagnózist és kezelést tesz lehetővé a későbbiekben.

 

Mik a lehetséges kezelési módok?

 

A kezelés megválasztása függ az eltérés súlyosságától, emellett attól is, hogy fennáll-e esetlegesen egyéb medencefeneket érintő defektus, pl. egy méhsüllyedés.

Enyhefokú eltérésnél elegendő a rendszeres kontroll mellett végzett szakszerű, gyógytornász által betanított gátizomtorna (Kegel-gyakorlatok). Kiváló segítséget jelenthetnek a különböző biofeedback eszközök, melyek elektronikája segítséget nyújt abban, hogy a laikus páciens a megfelelő izmokat mozgassa meg.

A torna elején, amikor a páciens még sokszor nem érzi biztosan a megfelelő izmokat, segítséget jelenthet az elektrostimulációs kezelés, melyet megfelelő háttérintézmény esetén kórházi körülmények között is végezhetünk, de jó alternatívát jelentenek az otthon használható hüvelyi fejjel rendelkező kézi elektrostimulációs eszközök.

Amennyiben a fenti kezelés önmagában nem jár eredménnyel, a konzervatív kezelés magába foglalja még a pesszárium terápiát. A hüvelyi pesszáriumok általában szilikonból készült, több méretben és formában elérhető eszközök. A vizsgálat során a szakorvos kiválasztja a páciens számára legmegfelelőbbet, és megtanítja annak napi használatára.

Bizonyos esetekben véglegesen megoldja a beteg panaszait, máskor csak a műtétig alkalmazzuk. Amennyiben a páciens elzárkózik a műtéttől, vagy az valamilyen más betegség miatt ellenjavallt, akár évekre szólóan is nagyon jó alternatívát jelenthet a pesszárium, és gátizomtornával (Kegel-tornával) együtt alkalmazva bizonyos esetekben vissza is fejlődhet.

A postmenopausában a pesszárium használatát gyakran érdemes kiegészíteni ösztrogén terápiával. A legtöbb esetben ez ösztrogéntartalmú hüvelyi krémet jelent, de alkalmanként szájon át szedhető tabletta/bőrre kenhető zselé formájában is alkalmazzák. Ennek az az oka, hogy az ösztrogén pozitívan befolyásolja a medencefenék struktúrájának átalakulását, funkcióját.

 

Mikor és hogyan történik az operáció?

 

Konzervatív terápiára nem javuló rektokele esetén vagy előrehaladott stádiumban szükségessé válhat a műtéti terápia. A műtét általában hüvelyi úton történik, és célja az előreboltosuló hátsó hüvelyfal eredeti pozícióba történő visszaállítása a medencefenéki szalagok és kötőszöveti lemezek összehúzásával, feszesebbé tételével. Nagyon meggyengült szövetek esetén a műtét eredményesebbé tehető szintetikus hálók és szalagok beépítése által. Esetenként a hüvelyboltozat eredeti magasságban történő rögzítése önmagában megoldhatja az elváltozást, ezt szintén implantátumal szoktuk rögzíteni (sacrospinosus fixáció).  A hálóimplantációs műtétek minden implantációs műtéthez (sérv, emlő stb.) hasonlóan egy magasabb rizikójú műtéti csoportba tartoznak, így a pácienseknél nem minden esetben végezhetőek el. Ennek eldöntése a szakorvosi konzultáción történik. Ha még gyermekvállalási szándék áll fent, a műtétet érdemes a gyermek(ek) megszületése utánra halasztani, ugyanis egy szülés hajlamosít a kórkép kiújulására.

 

Prevenció

 

A hátsó hüvelyfali süllyedés (rektokele, végbélsérv) megelőzéséért tehetünk a mindennapokban is. Az alábbi tanácsok betartásával csökkenthetjük a kórkép kialakulásának lehetőségét:

Rendszeres gátizomtorna (Kegel-gyakorlatok, medencefenéki izomzat tornája): Ennek leírását megtalálja honlapunkon. A torna megtanulásához viszont erősen javasolt egy szakember felkeresése.

Székrekedés megelőzése, kezelése

Nehéz tárgyak emelésének elkerülése, emelés esetén helyes technika alkalmazása (inkább lábizmokkal emeljünk, ne csípőből vagy hátból)

Tartós köhögés megszüntetése (a dohányzás abbahagyása, krónikus légcsőgyulladás, asztma kezelése)

Ideális testsúly fenntartása, elérése (a súlyfelesleg leadásával sokat javíthatunk a tüneteken is)

 

Forrás: www.mayoclinic.org

Gátizomtorna

A medencefenéki izomzat tornája (Kegel-gyakorlatok, gátizomtorna)

 

 

A medencefenéki tornáról vagy más néven intim- vagy gátizomtornáról a megérdemeltnél kevesebb szó esik a mindennapokban, ahogy azokról a kórképekről is, melyek ezekkel a gyakorlatokkal részben megelőzhetőek és sok esetben kezelhetőek.

Mielőtt rátérnénk a torna részleteire, érdemes összefoglalni a medencefenék kórképeinek élettanát, kialakulásuk főbb okait.

 

A medencefenék egy olyan izmokból és kötőszövetből álló réteg, ami a szeméremcsont és a farokcsont között feszül ki, és kétoldalt a medencecsonton rögzül. Ez a réteg támasztja főként alá a kismedencei szerveket, mint a húgyhólyagot, a méhet és a végbelet. Egy jól működő medencefenék ezeknek a szerveknek a megtámasztásán kívül segíti a húgycső és végbél záró izomzatát is a záró funkcióban, emellett fontos szerepe van a szexualitásban is, mivel egy egészséges, tónusos medencefenék segítséget jelent az orgazmus elérésénél mindkét fél számára.

 

A medencefenék szerkezete az életkorral gyengülhet, emellett vannak más, bizonyítottan hajlamosító tényezők, amelyek megléte esetén a medencefenéki kórképek kialakulására még nagyobb az esély. Ilyen a várandósság, a hüvelyi szülés, a krónikus székrekedés miatti erőltetett hasprés, a krónikus köhögés például dohányzás vagy asztma miatt, a túlsúly vagy az állandó emelgetéssel járó fizikai munka.

 

Egy lazább szerkezetű medencefenéknél, ennek következtében tágabb hüvelynél házasélet közben az érzőidegeket kevesebb inger éri, a páciensek egy részének ez a fő panasza. De meggyengült medencefenék esetén kialakulhatnak ennél súlyosabb problémák is. A leggyakoribb megbetegedések a stressz-inkontinencia (terhelés hatására a vizelet elcsepegése), hüvelyfali gyengeség, hüvelyfali süllyedések, méhsüllyedés, vagy súlyosabb esetben a méh előesése, de fennállhat vizelet elakadás vagy akár széklet-inkontinencia is. Méheltávolításnál szintén megbomlik a medencefenék egyensúlya, így egy ilyen műtét után évekkel később hüvelyfali süllyedés, hüvelycsonk előesés alakulhat ki. Ilyenkor a vizeléssel vagy székletürítéssel kapcsolatos panaszokon kívül az érintettnek furcsa, idegentestszerű érzése lehet a külső nemi szervénél.

Ezeknek a kezelésénél többféle módszer áll a rendelkezésünkre, néha elég megszabadulni a túlsúlytól, hogy a tünetek javuljanak, de ez általában nem elég, sőt, súlyosabb esetekben műtéti kezelésre is szükség lehet.

 

Akármilyen kezelést javasol az orvos, medencefenéki süllyedéseknél, stressz inkontinenciánál minden esetben a kezelés része kell, hogy legyen a medencefenéki izomzat napi rendszerességű tornája. Enyhébb esetekben önmagában is elegendő lehet, komolyabb panaszoknál az igen népszerű, hüvelybe felhelyezhető szilikon pesszáriumok, hüvelysúlyok használata mellett, vagy műtét előtt, majd a műtétet követően a tornát azonnal megkezdve folyamatosan kell végezni életünk végéig.

A szakemberek egy része viszont azt javasolja, hogy tünetmentes, különösen hüvelyi szülés előtt álló várandós nők is kezdjék el a tornát megelőzésképpen, és szülést követően minél hamarabb folytassák, mivel a megelőzés mindig könnyebb, mint a már kialakult kórkép kezelése.

 

Hogyan álljunk neki?

 

Nagyon fontos, hogy a tornánál a megfelelő izmokat tornáztassuk, így első lépés a medencefenéki izmok megtalálása. Ehhez üljünk le egy kényelmes székre enyhén szétnyitott lábakkal. Következő lépésnek képzeljük el, hogy egy szellentést vissza akarunk tartani. Ehhez össze kell szorítani a végbélhez közeli izomcsoportot a végbél záróizmán kívül, és eközben érezni lehet egy kis mozgást a hüvelybemenetnél. Az ekkor összeszorított izomcsoport a medencefenéki izomzat, annak is főként a hátsó része. Ezután képzeljük el, hogy a pisilést meg akarjuk szakítani, és a vizeletet vissza akarjuk tartani. Az ekkor összeszorított izomzat kicsit különbözik az előbb említettnél, a vizelet visszatartásért felelős izomcsoport a medencefenéki izomzat elülső része. Az elülső és hátulsó részt nem lehet teljesen külön mozgatni, érzésre lehet, hogy nem vehető észre különbség, de ez nem baj. Mindkét esetben éreznünk kell a hüvelyben egy kis szorítást, ezzel együtt egy emelő mozgást. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy jól csináljuk, két ujjunkat a hüvelybe helyezve az összehúzásnál éreznünk kell a szorítást az ujjakon. Ha még mindig kételyeink vannak, érdemes felkeresni egy – a témában jártas – szakorvost vagy gyógytornászt, aki segít a torna megtanulásában.

 

Kipróbálhatjuk vizeletürítés közben a vizeletürítés megszakítását is, azonban ezt csak a tanulási fázisban alkalmazzuk maximum heti egyszer-kétszer, ugyanis hosszabb távon károsíthatja a vizeletürítési funkciót és vizeletelakadást okozhat.

Nagyon fontos, hogy a torna közben sem a has-, sem a far- sem pedig a csípőtáji izmok ne dolgozzanak, vagyis végig el legyenek lazulva.

 

A torna mellett használhatóak a hüvelybe helyezhető különböző súlyú fémkúpok, melyek a napi munkavégzés közben is a hüvelyben maradhatnak, és a kúp súlyától függően különböző fokú medencefenéki izom összehúzódással tarthatóak helyben. Eleinte kényelmetlenek, vagy legalábbis szokatlanok lehetnek, de hosszú távon jó eredmények érhetőek el velük.

Ezen kívül elérhetőek már különböző, ún. biofeedback- eszközök. Egy részüknél az eszköz elektródái a hasra, hüvelybe vagy a perianális régióra helyezve érzékelik az izmok összehúzódását, és számszerűen jelzik, hogy mennyire hatékonyan végezzük a tornát, ezek a típusok szakember segítségével alkalmazhatóak. Bizonyos eszközök ennél egyszerűbben működnek, és otthoni használatra is alkalmasok, például egyes – hüvelybe helyezhető – vezeték nélküli eszközöknél telefonos alkalmazás segít a hatékony edzésben. Ezen eszközök nagy előnye az is, hogy a páciens követni tudja az izomzatban, izomerőben tapasztalható fejlődést.

 

Hogyan épül fel a torna?

 

A tornát mindig vizeletürítés után, üres húgyhólyaggal végezzük. Az immár beazonosított medencefeneket húzzuk össze, és tartsuk összeszorítva 10 másodpercig. Ezután teljesen lazítsuk el szintén 10 másodpercig. Ezt egymás után tízszer végezzük el, egy ilyen sorozat körülbelül 3 percet vesz igénybe. Ezt a tízes sorozatot ismételjük meg a nap folyamán 3-5-ször, reggel, délután és este. Eleinte lehet, hogy csak 3-4 másodpercig tudjuk összehúzva tartani az izomcsoportot, de gyakorlással ez javulni fog, fő a kitartás.

Ezek a tornagyakorlatok bárhol és bármikor elvégezhetőek, a legkényelmesebb persze ülés vagy fekvés közben.

 

Legyünk türelmesek. Körülbelül 4-6 hét után a legtöbb páciens már észlel javulást a tünetekben, de a nagyobb mértékű javuláshoz általában 3 hónap kitartó gyakorlásra van szükség.

A medencefenék torna megkezdése után néhány héttel már megpróbálkozhatjuk összehúzni a medencefeneket közvetlenül olyan helyzetek előtt, amikor általában vizeletvesztést vagy más tünetet tapasztalunk, például székből történő felállásnál, emelésnél vagy köhögésnél.

Fontos, hogy a gyakorlást ne vigyük túlzásba, mert ezzel nem tudjuk a javulást gyorsítani, viszont a medencefenék elfárad a túlzott edzéstől, és ettől a panaszok fokozódhatnak is. Várandós nőknél fontos a gyakorlatoknál odafigyelni az összehúzódások közti relaxációra. A torna, de főleg a relaxáció akkor a leghatékonyabb, ha a gyakorlatokat a fenék enyhe kitolása mellett végezzük.

 

Ha a gyakorlás közben vagy után a hasban, derékban vagy hátban fájdalom lép fel, valószínűleg hibásan végezzük a tornát. Ebben az esetben érdemes olyan helyzetet találni, amikor teljesen el tudjuk engedni magunkat. Ilyenkor lazuljunk el, vegyünk mély lélegzetet, és győződjünk meg arról, hogy nem húzzuk össze a fent említett izmokat (mell-, has-, far-, csípőtáji izomzat).

Újabb vizsgálatok alapján már több szakember javasolja a farizmok megerősítését megfelelő pozícióban végzett guggolásokkal, kitöréses gyakorlatokkal, mivel ezen izmok szintén támogatják a medencefenék egyensúlyát. Ezeket a gyakorlatokat viszont a medencefenék gyakorlatoktól függetlenül kell végezni.

 

A medencefenék torna helyes végzésével nagyon jó eredményeket tudunk elérni a medencefenéki kórképek, köztük a terheléses vizeletinkontinencia megelőzésében és kezelésében, a gyenge medencefenéki izomzat megerősítésével a szexuális életben. A legfontosabb a rendszeresség és a kitartás. Csak napi pár perc ráfordítást jelent, de szerencsés esetben egy olyan életminőségbeli javulást kapunk cserébe, ami egy életre elkísér.

 

A fenti cikkünk a szülöklapja.hu portálon jelent meg.

intimtorna inkontinencia méhsüllyedés hólyagsérv végbélsérv cystocele rectocele
intimtorna inkontinencia méhsüllyedés hólyagsérv végbélsérv cystocele rectocele

Hüvelyi elektrostimulációs kezelés

intimtorna inkontinencia méhsüllyedés hólyagsérv végbélsérv cystocele rectocele

Az elektrostimulációs kezelés a medencefenéki izmok megerősítésére szolgál a Kegel gyakorlatokhoz vagy a hüvelysúly terápiához hasonlóan. 

Segítségével javulnak vagy akár meg is szűnnek a sürgősségi, stressz vagy kevert vizeletinkontinenciával járó panaszok, megerősödik a hüvely, csökkenhet a medencefenéki süllyedés (méhsüllyedés, hüvelyfali süllyedések) súlyossági foka, javulhat a szexuális élet. 

Azokban az esetekben előnyös különösen, amikor a medencefenéki izomzat rendkívül meggyengült vagy szülési idegsérülés miatt akaratlagos kontrakció nem kivitelezhető és a torna (a megfelelő izmokra való „ráérzés" és azok akaratlagos összeszorítása) kezdetben nem vagy csak nagyon nehezen menne. Ilyenkor célszerű az elektrostimulációval kezdeni, és csak egy bizonyos hosszúságú kezelés után áttérni a tornára.

​

A következőkben igyekszünk a használat előtt, közben és után felmerülő kérdésekre választ adni.

 

Mit jelent pontosan az elektrostimuláció?

 

Az elektrostimuláció több módon történhet. Az intézeti keretek között végzett technika eltér az otthoni módszertől. A kórházi vagy rendelőben végzett stimulációt szakember végzi, így ennek a technikai részleteire most nem térünk ki.

Az otthoni módszernél egy hosszúkás, ujjnyinál valamivel vastagabb, általában kúp alakú fémtartalmú műanyag eszközt kell a hüvelybe helyezni, úgy, mint egy tampont.

Ez az eszköz gyenge elektromos impulzusokat vezet a hüvely körüli izomzatba, és azt akaratlanul is összehúzásra készteti. Ezek az összehúzódások idővel a tornához hasonlóan javítják a medencefenéki izomzat tónusát.

 

Hogyan épül fel az otthoni elektrostimulációs kezelés?

 

A legtöbb elérhető készülék nagyon hasonlóan épül fel. Tartozik hozzájuk egy központi elektronika, vagyis maga a gép, ezen van a ki- és bekapcsoló gomb, és ezzel lehet a megfelelő programot kiválasztani és az elektromos impulzusok erősségét szabályozni. Általában több, 3-4 fokozat van a gépeken. Természetesen a leggyengébbel célszerű kezdeni, és fokozatosan átállni az erősebb fokozatokra. A megfelelő fokozat aktuálisan az legyen, ami nem jár fájdalommal, nem kellemetlen, de már érezhetően erős összehúzódásokat generál.

Az első eredményekhez is minimum 12 hét kell, ennyi idő alatt lehet megítélni, hogy megfelelő-e a kezelés. Ezt követően kontroll vizsgálat javasolt, amikor a páciensnek lehetősége van beszámolni a tapasztalatairól, és a szakembernek megítélni, hogy milyen fokú javulás állt be a kezelés hatására.

3-6 hónap után a készülék használata elhagyható, ha az izmokban olyan fejlődés állt be, hogy már stimuláció nélkül is jól és izoláltan mozgathatóak a medencefenék torna keretein belül. A gépek használata viszont kényelmes, rendszerességet visz a mindennapokba, a páciensek egy része számára motiváló a használata, így a további tartós használatnak nincs általános ellenjavallata, ahosszú távon is a torna kiegészítése maradhat.

​

Az eszközt általában naponta két alkalommal javasolt használni, érdemes reggel és este, de ez is készüléktől és programtól függ.

A legjobb, ha a páciens minden nap időt tud rá szánni, de minimum heti 4-5 alkalomra van szükség. Az első héten egy alkalom 5 percig tartson. Második héten ez már legyen 10 perc, vagyis napi kétszer 10 perc kezelésre van szükség.

Harmadik héten egy kezelés 15 percig tartson, és a negyedik héttől már 20 perc hosszúságúra emelendő egy alkalom, amit a továbbiakban már nem szükséges hosszabbra nyújtani. Vagyis a kezelés végéig napi kétszer 20 perc elektrostimulációra van szükség. (Egyes gépeken hosszabb, 30-40 perces programok futnak, értelemszerűen azoknál addig kell növelni az időtartamot.)

 

Hogyan kell pontosan használni az eszközt?

 

Az eszközök gyártótól függően kismértékben eltérnek egymástól, de nagy vonalakban egyformán működnek.

Az első használat előtt mindenképpen mutassa meg az eszközt a kezelőorvosnak, szakasszisztensnek vagy fizioterapeutának, és részletesen beszéljék meg a használati utasításokat. Ha igényt tart rá, és a lehetőség is adott, az első használathoz igénybe veheti a szakember segítségét.

 

A továbbiakban néhány hasznos információt tüntetnénk fel a használatról.

 

1. Használat előtt helyezzük be az elemet a készülékbe. Ne hagyjuk az elemet a készülékben, amennyiben több, mint egy hétig nem fogjuk azt használni.

 

2. Vonjuk be alaposan a hüvelyi fejet síkosító zselével. Üljünk le egy kényelmes fotelbe, vagy feküdjünk le felhúzott lábakkal az ágyba, a zselé miatt érdemes előtte letakarni a fotelt vagy az ágyat egy törülközővel.

 

3. Helyezzük be a hüvelyi fejet úgy, hogy a fémes részek oldal irányban legyenek és a fej kábeles vége a hüvelyen kívül maradjon. A fejet nem kell túl mélyre dugni (ellentétben pl. egy tamponnal), kb. 5-6 cm mélység az optimális.

 

4. Kössük össze a hüvelyi fejet (a hüvelybe helyezendő műanyag/fém kúpot) az elektronikával a megfelelő kábel segítségével.

 

5. Kapcsoljuk be az eszközt.

 

6. Válasszuk ki a megfelelő programot, amennyiben többféle program van a gépen.

 

7. Indítsuk el a programot, és növeljük arra az erősségre, amelyik még nem jár fájdalommal és kényelmes. A programot elindítva egy bizsergető érzést kell a hüvelyben érezni, amint az a gátizmokat stimulálja.

 

8. Ha a kezelések során már ráérzett arra, hogy az eszköz milyen módon húzza össze az izmokat, megpróbálhatja az összehúzódásokkal szinkronban összeszorítani a gátizmokat. Jó esetben az elekrostimulátornál nagyobb fokban is rá tud szorítani a hüvelyi fejre.

 

9. Miután letelt az előírt kezelési idő, kapcsolja ki az eszközt.

 

10. A kikapcsolás után válassza le a hüvelyi fejről magát az elektronikát (a gépet).

 

11. Vegye ki a hüvelyi fejet, mossa meg szappannal langyos folyó víz alatt, szárítsa meg, majd tegye el az elektronikával együtt a szettbe.

 

Miután sikerült megtanulnia, hogy milyen módon kell akaratlagosan összeszorítani a gátizmokat, onnantól fogva bátran dolgozzon együtt a géppel, és amikor a gép összehúzódást vált ki, Ön is szorítson rá a gátizmokra. Ha már úgy érzi, hogy ez nagyon jól megy, napközben a gép nélkül is elkezdheti a medencefenék tornát végezni, lehetőség szerint napi 2-3-szor. A medencefenék tornáról részletes leírást a honlapon talál.

Ha még maradt kérdése a tornával kapcsolatban, bátran tegye fel a szakembernek, aki a betanításban is segíthet.

 

A hüvelyi fej tisztítása

 

Mint azt fent írtuk, a hüvelyi fej tisztítása langyos szappanos vízben történjen. Figyeljen arra, hogy a víz ne érje a kábelt. A tisztítást követően a fejet finoman törölje szárazra.

 

Van-e a kezelésnek valamilyen kockázata?

 

A kezelés általában semmilyen problémát nem okoz. Mindazonáltal ha a kezelés alatt a következő panaszokat tapasztalja, vagy más mellékhatás jelentkezik, függessze fel a gép használatát, és keresse fel kezelőorvosát.

 

- Hüvelyi irritáció

- Vérzés

- Fájdalom

 

Folytatható-e a kezelés menstruáció alatt?

 

Amennyiben Önt nem zavarja, igen. Ha erős menstruációs görcsei szoktak jelentkezni, ezeket súlyosbíthatja az elektrostimuláció, ilyen esetben ne folytassa a kezelést.

 

Milyen esetekben ne használjuk az elektrostimulátort?

 

Vannak bizonyos állapotok, amikor az elektrostimuláció nem javasolt vagy erősen mérlegelendő. Ilyen esetek a következők:

 

- pacemaker használata

- hüvelyi fertőzés

- diabetes mellitus

- haemophilia

- anamnézisben szereplő korábbi kismedencei daganat

- csökkent bőrérzékelés

- beültetett térdprotézis/csípőprotézis

- várandósság

- fémtartalmú méhen belüli fogamzásgátló használata („spirál")

Ezekben az esetekben konzultáljon kezelőorvosával a lehetőségekről.

 

Kontroll-vizsgálat

 

Az előírt kezelést a kezelőorvosával vagy a fizioterapeutájával megbeszélt időpontban egy kontroll vizsgálat követi. Ez általában 8-12 hét után szükséges.

Húgyhólyag tréning

Akik húgyhólyag kontrollálási gondokkal küzdenek, nem tudják, hogy mikor éri őket a hirtelen, csillapíthatatlan inger, hogy mosdóba kelljen menniük. Az ilyen pácienseknél eljöhet az a pont, hogy az egész napi menetrend aköré épül, hogy hol van mosdó elérhető közelségben. A vizeletvesztéstől való félelem annyira zavaró lehet, hogy az érintett inkább lemond szociális életéről, a barátaival, családtagjaival történő találkozások lehetőségéről.

 

Amikor a páciens orvoshoz fordul a panaszaival, sokszor az első kezelési opció, amit az orvos javasol a hólyag tréning. Ez egyfajta viselkedésterápia, amely segít visszanyerni a kontrollt a húgyhólyag felett.

 

Jó megoldás-e számomra a húgyhólyag tréning?

 

Annak megítélése, hogy a hólyag tréning segíthet-e a páciensen attól függ, hogy mi okozza a panaszait. A hólyag tréning alapvetően urge inkontinencia (késztetéses akaratlan vizeletvesztés) kezelésére használatos.

 

Több típusú inkontinencia ismert:

 

Stressz inkontinencia: Hirtelen hasűri nyomásfokozódásra (pl. köhögés, tüsszentés, emelés) következik be a vizeletvesztés.

 

Urge inkontinencia: Hirtelen erős vizelési inger lép fel még akkor is, ha nincs tele a húgyhólyag. Ha nem ér ki az illető időben a mosdóba, akaratlan vizeletvesztés következik be.

 

Kevert inkontinencia: A stressz és urge inkontinencia kombinációja

 

Túlfolyásos inkontinencia: A hólyag kiürülése nem teljes, így a túlzottan telített húgyhólyagból következik be a vizeletvesztés.

 

Hólyagtréning instrukciók

 

Ezek az instrukciók segítenek elérni a húgyhólyag feletti kontroll állapotát. Gondoljon a módszerre úgy, mint egy „elme a hólyag felett” technikára.

Mielőtt belefogna a tréningbe, a kezelőorvosa néhány napon keresztül vizelési napló vezetésére kérheti Önt, mely során pontosan rögzítenie kell, hogy a nap és éjszaka folyamán mikor és mennyi vizeletürítés történt.

 

1. Kezdje a gyakorlást azzal, hogy az ébren töltött óráiban kétóránként kimegy a mosdóba pisilni. A szakorvosa rendelése eltérhet ettől, amennyiben figyelembe kell venni az Ön vizelési naplójában látott eredményeket. Lehet, hogy kezdetben rövidebb időközönként kell kijárnia, ezt a konzultáción határozzák meg. Éjszaka nem kell ezért felkelnie, az éjszaka nem része a gyakorlásnak.

 

2. Fontos, hogy akkor is ki kell mennie, amikor nincsen vizelési ingere. Akkor is meg kell próbálnia pisilni, ha ezt megelőzően inkontinens epizódja, vagyis akaratlan vizeletürítése történt.

 

3. Ha az előre meghatározott időpont előtt erős ingert érez a vizelésre:

 

​- Álljon meg, ne szaladjon ki a mosdóba!

- Nyugodjon meg, üljön le, ha lehetséges.

- Lazítson. Vegyen egy mély levegőt, és fújja ki lassan. Ezt ismételje meg.

- Koncentráljon arra, hogy a sürgető vizelési inger csökken, múlik, a nyomás egyre kisebb. - - - Ehhez alkalmazhat különböző vizualizációs technikákat is, vagy alkalmazhat 100-tól 1-ig visszaszámoló technikát.

- Amikor úgy érzi, hogy ura a vizelési ingernek, lassan sétáljon el a mosdóba, és csak ekkor pisiljen.

 

4. Ameddig két nap nem telik el úgy, hogy nem történt akaratlan vizeletvesztés, addig ne változtasson a két vizelés között eltelt időn. Csak ezt követően lehet növelni az először meghatározott időn, javasolt általában 10 perccel (vagyis a második intervallum pl. 2 óra 10 perc legyen). Ha újabb két sikeres nap telt el, ismét emelhet 10 percet a két vizelés között eltelt időn.

 

5.Ezt addig folytassa, amíg nem tolódik ki a két vizelés között eltelt idő 4 órára, ami már normálisnak számít. Ez természetesen hetekig is eltarthat.

 

6. A hólyagtréninget javasolt kiegészíteni medencefenék tornával (Kegel gyakorlatokkal), ennek leírását megtalálja a honlapon.

 

7. Ne veszítse el a lelkesedését. A hólyag tréning sok időt és energiát igényel, de sok esetben hatékony megoldást kínál az inkontinencia kezelésére gyógyszer és sebészeti beavatkozás nélkül is.

 

A hólyag tréning hatékonysága fokozható, ha odafigyel néhány jó tanácsra:

 

  • Csökkentse azon folyadékok fogyasztását, amelyek fokozott vizeletkiválasztást okoznak: kávé, tea, koffeintartalmú szénsavas üdítők.

  • Lefekvés előtt már ne fogyasszon nagy mennyiségű folyadékot.

  • Közvetlenül lefekvés előtt és felkelés után menjen el pisilni.

 

A tréning hatékonysága jól követhető a vizelési napló vezetésének folytatásával. Természetesen ennek vezetése komoly energia befektetést igényel, így nem mindenkinek van rá lehetősége. Lehetőség szerint legalább a vizelések idejét érdemes felírni.

 

A hólyagtréning végigcsinálása után

 

  • A páciens hosszabb időt képes eltölteni két vizeletürítés között

  • A húgyhólyag több folyadék tárolására képes

  • Jobban tudja kontrollálni az esetlegesen még fennálló vizelési ingert

 

Türelem. Az eredmények nem jönnek azonnal, átlagosan 6-12 hétre lehet szükség a terápiához. Ha hetek elteltével sem észlel semmilyen változást, keresse fel kezelőorvosát. Ebben az esetben egyéb kezelésre lehet szükség.

 

Forrás: uptodate.com, webmd.com

Pesszáriumkezelés kismedencei süllyedéseknél

intimtorna inkontinencia méhsüllyedés hólyagsérv végbélsérv cystocele rectocele

Milyen kezelésekkel orvosolhatóak műtét nélkül a kismedencei süllyedéssel járó problémák? 

 

Többféle módszer áll a rendelkezésünkre, néha elég leadni a súlyfelesleget, hogy a tünetek javuljanak, de medencefenéki süllyedéseknél, stressz inkontinenciánál minden esetben a kezelés része kell, hogy legyen a medencefenéki izomzat napi rendszerességű tornája. Enyhébb esetekben önmagában is elegendő lehet, komolyabb panaszoknál a torna kiegészítéseként nagyon jó eredményeket mutatnak az újabban igen népszerű, hüvelybe felhelyezhető szilikon pesszáriumok.

 

Ezek a pesszáriumok számos formában és méretben elérhetőek, több cég is foglalkozik a forgalmazásukkal, de a megfelelő típus kiválasztásához szakorvosi vizsgálatra van szükség, mivel minden elváltozás egyedi kezelést igényel.

 

Ezek abban az esetben is nagy segítséget jelenthetnek, ha a süllyedés mértéke már indokolná a műtétet, de a páciens általános állapota (kísérő betegség, magas életkor) nem engedi meg a műtéti rekonstrukciót.

Vizeletinkontinencia kivizsgálása

Mivel az inkontinencia számos formában jelentkezhet és számos tényező okozhatja, rendszerint alapos kivizsgálás szükséges a diagnózis felállításához. Amennyiben úgy dönt, hogy felkeresi orvosát, célszerű felkészülni már az első találkozásra is. A vizelet inkontinencia diagnosztizálásának első lépése az orvos felkeresése. Az orvosi vizsgálat során az orvosa valószínűleg az alábbi kérdésekre fog választ várni. Érdemes a válaszokat előre átgondolni, esetleg már az orvos felkeresése előtt le is írni.

 

Tünetek

​

Mióta vannak vizelettartási nehézségei?

Mikor van akaratlan vizeletürítése?

Van-e valamilyen egyéb vizelési tünet az inkontinencia mellett? (Ha igen, részletezze azt!)

Van-e vizelet elcseppenés tüsszentés, vagy köhögés kapcsán?

Van-e olyan étel, vagy ital, ami fokozza a vizeletvesztést?

Tapasztal-e égő, csípő érzést a vizelés során?

Van-e szabad szemmel látható vér a vizeletben?

Van-e nehézsége a székletürítéssel?

Vizsgálták-e már korábban?

Szexuálisan aktív?

Milyen gyakran kell pisilnie?

Nehézséget okoz-e a hólyag teljes kiürítése?

Éjszaka hányszor kel fel pisilni?

Sietnie kell-e a WC-re a bevizelés elkerülése végett?

Használ-e betétet a vizelet felfogására, ha igen, naponta hányat?

Van-e alhasi vagy hátfájdalma?

Gyengült-e a vizelet sugara, van-e olyan, hogy csak szakaszosan, csepegtetve tudja a vizeletet üríteni? Romlott-e a helyzet a tünetek első megjelenése óta?

Dohányzik?

Volt-e korábban medence, vagy hátsérülése?

Volt-e korábban hólyag, nőgyógyászati vagy hátműtéte?

Volt-e korábban szélütése vagy agysérülése?

Van-e valamilyen idegrendszeri betegsége (Parkinson kór, sclerosis multiplex, porckorong sérv)?

Érte-e kismedencei besugárzás (röntgen, sugárterápia)?

Hány hüvelyi szülése volt?

Volt-e húgyúti fertőzése az elmúlt 3 hónapban?

 

Gyógyszerek

Szed-e Ön...

Vízhajtókat?

Vérnyomáscsökkentőket?

Altatót vagy nyugtatót?

Hormontartalmú készítményt?

Allergiaellenes készítményt?

Gyógyhatású készítményeket?

 

Az első vizsgálat

 

Az első vizsgálat alkalmával először orvosa megbeszéli Önnel a fenti témákat, majd ezt követően az alhas vizsgálata következik. Az orvosa elsősorban a vizelet inkontinencia hátterében fennálló gyakori okokat próbálja meg kizárni: a húgyúti fertőzés jelenlétét illetve a székrekedés talaján kialakuló inkontinenciát. Az alábbi általános vizsgálatok elvégzését is szükségesnek találhatja orvosa.

 

Vizelési napló

Orvosa megkérheti Önt, hogy néhány napon keresztül vezessen vizelési naplót.

 

Vizeletvizsgálat

Vizeletvizsgálat segítségével kimutatható a gyulladás, a vér, illetve egyéb rendellenesség is. A vizelet minta adásakor az alábbi dolgokra érdemes odafigyelni. A minta adása előtt alaposan meg kell mosni a külső nemi szervek környékét, majd a vizelés során a vizelet körülbelül első harmadát el kell engedni, és a második harmadot (az úgynevezett "középsugaras vizeletet") kell a mintagyűjtő edényben felfogni. Vizelettenyésztés esetén a húgyúti fertőzés hátterében álló baktériumot próbálják meg kimutatni. A vizelet citológiával a daganatos sejtek jelenlétét vizsgálják.

 

Vérvizsgálat

Vérvizsgálat segítségével az általános gyulladás jelei mutathatók ki.

 

Szakorvosi vizsgálatok

További vizsgálatok szükségessége esetén nagy valószínűséggel az inkontinencia kezelésében jártas urológus vagy nőgyógyász szakorvoshoz utalja Önt be háziorvosa. Itt az alábbi további vizsgálatok várhatnak Önre

 

Kismedencei ultrahang vizsgálat

Az ultrahang nem hallható rezgés (mechanikai hullámok) felhasználásával kirajzolja a kismedencei szerveket. Segítségével kimutathatók a vizeletelvezető rendszer és a belső nemi szervek rendellenességei is. Ultrahang segítségével meghatározható továbbá a hólyagban vizelés után visszamaradó, úgynevezett reziduális vizelet mennyisége is. Nagy mennyiségű visszamaradó (reziduális) vizelet utalhat a húgyutak szűkületére, a hólyag idegeinek, izomzatának károsodására.

 

Stressz teszt

A vizsgálat során megkérik önt, hogy kezdjen el folyamatosan köhögni. Az esetleges akaratlan vizeletvesztést figyelik eközben.

 

Urodinámiás vizsgálat

A vizsgálat során a hólyagban kialakuló nyomást határozzák meg nyugalmi állapotban és a hólyag telődése során. Az orvos vagy a nővér behelyez egy katétert (vékony, hajlékony műanyag csövet) a húgycsőbe. Ezen a katéteren keresztül feltöltik a hólyagot vízzel és közben figyelik a hólyagban kialakuló nyomást. Egészséges állapotban a feltöltés során a nyomás csak kismértékben emelkedik. Bizonyos esetekben azonban a nyomás hirtelen megnőhet még a hólyag teljes megtelése előtt. A nyomásgörbe elemzése segíthet az inkontinencia típusának meghatározásában. Ezzel a módszerrel jellemezhető a vizeletelfolyás is - meg lehet határozni, hogy gátolt-e az elfolyás, milyen erővel húzódnak össze a hólyag izmai.

 

Cisztogramm

A vizsgálat során itt is egy katéter kerül behelyezésre, majd ezen keresztül egy festékanyagot (kontrasztanyagot) juttatnak a hólyagba. Ezt követően a vizelés során készült röntgen felvételek segítségével a vizeletelvezetési rendszer rendellenességei kimutathatók.

 

Cisztoszkópia. A vizsgálat során egy optikai készülékkel ellátott vékony csövet (cisztoszkópot) juttatnak fel a húgycsövön keresztül a hólyagba. Segítségével megtekinthető a hólyag belső fala, illetve bizonyos elváltozások el is távolíthatók.

​

Forrás: http://www.webbeteg.hu/cikkek/inkontinencia/250/a-vizelet-inkontinencia-kivizsgalasa

Vizeletinkontinencia kezelése

A vizeletinkontinencia kezelési módja függ az inkontinencia típusától, a súlyosságtól és a kialakulás hátterében álló állapottól/betegségtől. Gyakran különböző kezelési módok kombinációjára van szükség. A kezelés sikerének kulcsa a megfelelő diagnózis felállítása. Nyugodtan beszélje meg orvosával a kezelés részleteit, és a kezelések esetleges mellékhatásait. Gyakran a kezelés elkezdése után a tünetek drámaian javulnak.

Négy nagy kezelési mód közül lehet választani, mégpedig a viselkedésterápia, a gyógyszeres terápia, a gyógyászati segédeszközök alkalmazása, illetve a műtéti terápia közül. Általánosságban elmondható, hogy az orvosok a legkisebb beavatkozással járó kezelési módoktól haladnak az egyre nagyobb beavatkozások - így a műtét - felé.

 

Konzervatív terápia

A konzervatív terápia illetve az életmódváltozás bizonyos esetekben teljesen elegendő az inkontinencia megszüntetéséhez.

 

A medencefenék izmainak erősítése (Kegel-gyakorlatok, gátizomtorna, intimtorna)

A gyakorlatok segítségével az akaratlan vizeletvesztést gátló medencefenék és a hólyagzáró izmok erősíthetők. A gyakorlatok nagyon eredményesek stressz inkontinencia estén, de késztetéses inkontinencia esetén is kedvező hatásuk lehet. 

A tornáról részletes leírást talál itt.

 

Biofeedback technika

Amennyiben nem biztos abban, hogy a megfelelő izmokat tornáztatja, kérje orvosa segítségét a biofeedback módszer alkalmazásában. A biofeedback módszer lényege, hogy a kezeléssel befolyásolni kívánt folyamatot jól érzékelhető hanggá, vagy vizuális információvá alakítja át. A megfelelő izmok összehúzódása, tehát egyértelmű visszajelzést ad. 

 

Elektrostimuláció

Az elektrostimuláció során elektromos áram segítségével késztetik összehúzódásra a medencefenék izmait. Az ingerlés általában hüvely- vagy végbélkúpokba szerelt elektródák segítségével történik. Minél közelebb van az ingerlés a hólyagot és a medencefeneket ellátó idegekhez, annál kifejezettebb a hatása. Jó eredményeket lehet elérni stressz inkontinencia és késztetéses inkontinencia esetén is. Az elektrostimulációról részletes leírást talál itt.

 

Hólyagtréning

A hólyagtréninget általában késztetéses inkontinencia esetén javasolják, de másfajta inkontinencia esetén is eredményes lehet. A hólyagtréning során megtanulja a vizelési inger megjelenése után késleltetni a vizelést. A cél a két vizelés között eltelt idő növelése 2 óra hosszára. A hólyagtréningről részletes leírást talál itt.

 

Toalett tréning

A toalett tréning lényege, hogy előre meghatározott időben és nem a vizelési inger megjelenésekor üríti a vizeletet. Ezzel a módszerrel a vizelés rendszeres - 2-4 órás - időközökben tervezett eseménnyé válik. Ez főleg idős és demens betegek esetén lehet hasznos.

 

Folyadékbeviteli (ivási) és táplálkozási szokások változtatása

Bizonyos esetekben elegendő bizonyos szokások módosítása. Lehet, hogy csökkentenie kell koffein vagy alkohol fogyasztását. Egyes embereknél a lefekvés előtti folyadékbevitel megszorítása is elegendő. A fogyás szintén kedvező hatással bírhat.

 

Gyógyszeres kezelés

A vizelet inkontinencia bizonyos fajtái gyógyszeresen is kezelhetők, ám a stressz inkontinencia kezelésére nem áll gyógyszer rendelkezésre. Jótékony hatású lehet a viselkedésterápia és a gyógyszeres kezelés kombinálása is. Az alkalmazott gyógyszerek általánosságban hasonló mechanizmussal hatnak és csökkentik a vizelés sürgető érzését és gyakoriságát.

 

Gyógyászati segédeszközök

A vizelet inkontinencia egyes gyógyászati segédeszközök segítségével is kezelhető.

 

Pesszárium

A pesszárium, amely természetesen csak a női inkontinencia kezelésében hatásos, a hüvelybe történt felhelyezést követően egész nap viselhető. Az eszköz segít a hólyag alátámasztásában, ezáltal megakadályozva a vizeletcsorgást. A pesszárium terápiáról részletes leírást talál itt.

 

Húgycső tampon

Magyarországon jelenleg még nem elterjedt, az Egyesült Államokban FemSoft néven azonban forgalomban van a receptköteles húgycsőbe felhelyezhető tampon, amelyek mintegy dugóként megakadályozza a vizeletcsorgást. A húgycső tampon nem rendszeres, mindennapi használatra való, elsősorban akkor ajánlott alkalmazása, ha bizonyos megerőltető tevékenységekhez társul a vizelet inkontinencia. Az eszközt a tevékenység előtt kell felhelyezni, és vizelés esetén egyszerűen el kell távolítani.

 

Inkontinencia betétek

Amennyiben a megfelelő terápiával sem sikerül az inkontinenciát megszüntetni, vagy átmenetileg a kezelés hatásának kialakulásáig szüksége van valamilyen átmeneti megoldásra, szüksége lehet az elfolyó vizelet kellemetlenségének minimalizálására. Manapság már többféle inkontinencia betét közül lehet válogatni. Legtöbbjük alig nagyobb, mint a hagyományos alsónemű, ezért a szokásos ruházat alatt észrevétlenül viselhetők.

 

Neuromoduláció

Az egyszerűbb kezelésre nem reagáló esetekben a túlműködő hólyag kezelésére egy pacemakert helyeznek be a bőr alá, melyből egy vezeték fut a keresztcsontra felfekvő idegfonatra. Ez az idegfonat szabályozza többek között a hólyagfal feszülését is. A készülék, hasonlóan a szívben működő pacemakerhez, elektromos ingerek kibocsátásával átveszi az izom összehúzódások szabályozását. A végleges készülék behelyezése előtt lehetőség van átmeneti elektródák segítségével kipróbálni a hatásosságot.

 

Szalagplasztikák

A legnépszerűbb műtéti eljárás a női inkontinencia kezelésében. Az eljárás során szintetikus szalaghálót helyeznek be a húgycső alá. Ez mint egy hintaágy felfüggeszti és hasprés esetén összenyomja a húgycsövet, ezáltal megakadályozva a napi tevékenységek közben kialakuló vizelet elcseppenést. A szalagplasztikák 1996-ban bevezetett változata a feszülésmentes hüvelyi szalag (tension-free vaginal tape, TVT) behelyezése, mely lényege, hogy a húgycső középső szakasza alá műanyag (polipropilén) szalagot helyeznek be. Ezzel az eljárással kevesebb a hagyományos beavatkozás mellett tapasztalható szövődmény (húgycsősérülés, vizeletretenció), továbbá jóval kisebb műtéti megterhelést jelent: már helyi érzéstelítésben végezhető és elkerülhető a műtét utáni katéterezés is. A műtéthez speciális implantátum szükséges, melyet végjeggyel ellátott egységcsomagokban forgalmaznak. Hazánkban bizonyos kiemelt intézményekben van csak lehetőség ennek a beavatkozásnak a végzésére.

 

Hólyagnyak megerősítése kollagén injekcióval

Stressz inkontinenciában szenvedő betegek kezelésében alkalmazott eljárás. Lényege, hogy zömítő anyagot, pl. kollagént, teflont injektálnak, vagy közvetlenül a hólyagnyakat körülvevő szövetekbe, vagy a külső húgycsőnyílás körüli nyálkahártyába. Az injekció a záróizom körüli szövetek tömegesítésével eredményezi a tökéletesebb zárást. A beavatkozás minimális anesztéziát igényel és két-három perc alatt készen van. Hátránya azonban, hogy néhány havonta ismételni kell, mert a hatása elmúlhat.

​

Forrás: http://www.webbeteg.hu/cikkek/inkontinencia/251/hogyan-kezelheto-a-vizelet-inkontinencia

TOT - szalag 

intimtorna inkontinencia méhsüllyedés hólyagsérv végbélsérv cystocele rectocele

Transobturator (TOT) szalag behelyezés vizelet inkontinencia kezelésére

 

 

Mi az a transobturator (TOT) szalag behelyezés?

 

TOT szalag behelyezésnek hívjuk azt a műtéti beavatkozást, amikor egy szintetikus anyagból (általában polipropilénből) készült szalagot ültetünk be a húgycső alá. Ez a szalag támasztékot ad a húgycsőnek, így az köhögés, tüsszentés, nevetés vagy fizikai erőkifejtés közben is zárva marad.

 

Mikor végezzük ezt a beavatkozást?

 

Ha terheléses vizelet inkontinencia áll fenn, ami azt jelenti, hogy köhögés, tüsszentés, nevetés vagy fizikai erőkifejtés közben elcseppen a vizelet.

 

Hogyan készülhet fel a műtétre?

 

  • A műtét előtt vérvételre, EKG-ra és sok esetben mellkas röntgen felvételre van szükség. A szükséges vizsgálatokhoz a Medencefenék és Kontinencia Szakambulancián kapja meg a beutalókat. A vizsgálatok eredményeivel anaesthesiológiai konzultáción kell megjelennie, ennek során dönti el az anaesthesiológus szakorvos, hogy az egészségi állapota alkalmas-e a műtétre, és ha igen, milyen műtéti érzéstelenítés a legideálisabb az Ön számára.

  • Bizonyos gyógyszereket a műtét előtt le kell állítani, erről is az anaesthesiológus szakorvos fogja tájékoztatni.

  • A dohányzás befolyásolhatja a műtétet és a műtét utáni felépülését is. A dohányosoknak nehezebb lehet a légzés a műtét alatt, és lassabb lehet a sebgyógyulás is. Amennyiben dohányzik, a legjobb, ha a műtét előtt 6-8 héttel abbahagyja. Amennyiben nem képes felfüggeszteni a dohányzást, a kórházi tartózkodása alatt lehetőség van nikotin tapasz használatára. A kórházi tartózkodása alatt a dohányzás nem megengedett.

  • A műtét előtt a kezelőorvosa javasolhat bélelőkészítést (pl. hashajtást, beöntést). Ennek a műtét előtti este meg kell történnie.

  • A műtét napján kérjük ne viseljen sminket, körömlakkot, testápolót, dezodort, parfümöt.

  • A műtét napján ne hordjon ékszert, piercinget.

  • Amennyiben műkörmöt hord, legalább a jobb kezéről egyet le kell vetetnie, amin a vér oxigén szintjét a műtét alatt mérni tudjuk.

  • A legtöbb páciensnek a teljes felépülésig és ismételt munkába állásig 2-4 hétre van szüksége. Szüksége lehet egy családtagra vagy egy támogató barátra a műtét utáni pár napban, aki segít a mindennapi feladatok ellátásában.

 

Mire számhatok a műtét alatt?

 

  • A műtét teljes altatásban, gerincérzéstelenítésben (spinalis anaesthesia) vagy helyi érzéstelenítésben történhet. Ennek megválasztása az anaesthesiológus feladata, aki figyelembe veszi az egészségi állapotát és a kérését is.

  • A műtét alatt a hüvelynek az elülső falán egy pár centis metszést a lyukon leválasztjuk a húgyhólyag falát, a húgyhólyagtól biztonságos távolságban behelyezzük a szalagot, és a szeméremcsont mögött végig vezetve a két combhajlat mellett vezetjük ki a szalag szárait. Megfelelő feszességűre húzva ez a szalag támasztja meg a húgycsövet és szünteti meg a vizelet elcsepegését. Ezután összevarrjuk a hüvelyfali metszést, gézcsíkkal feszesen kitamponáljuk a hüvelyt, és a húgyhólyagban katétert hagyunk vissza.

  • A katéter és a géztampon a műtét után 24 órával lesz eltávolítva. Az első spontán vizelet után ultrahanggal ellenőrizzük, hogy nincs-e vizelet visszatartás a húgyhólyagban. Negatív vizsgálat és panaszmentesség esetén ezt követően otthonába távozhat.

 

Milyen lehetséges szövődményei vannak a TOT műtétnek?

 

  • Bár a műtétnek lehetnek szövődményei, mi minden lehetségeset megteszünk azért, hogy a műtét a lehető legjobban sikerüljön. Ennek ellenére szövődmények történhetnek. Önnek tudnia kell arról, hogy mik ezek, milyen gyakorisággal történnek, és hogyan orvosolhatóak.

 

Műtét alatti lehetséges szövődmények

 

  • Vérzés: Nagy mennyiségű vérzés esetén szükség lehet vérátömlesztésre, amennyiben ezt személyes vagy vallási okok nem zárják ki. Ezt a kezelőorvosával a műtét előtt szükséges tisztáznia.

  • Húgyhólyag, húgyvezeték vagy bél sérülés: A húgyvezetékek továbbítják a vesékből a vizeletet a húgyhólyagba. Ezen szervek sérülése ritkábban fordul elő, mint a műtétek 1%-ában. Amennyiben ezeknek a sérülése következik be, és még műtét közben felismerésre kerülnek, a műtét során ellátjuk őket.

  • Halál: Minden műtéti beavatkozásnak van valamennyi halálos kockázata. A TOT műtétnél ez igen alacsony.

 

Műtétet követő napokban, hetekben jelentkező lehetséges szövődmények

 

  • Mély vénás thrombosis, tüdőembólia: Ezeknek a legfőbb tünetei lábduzzanat vagy lábfájdalom, nehézlégzés, mellkasi fájdalom. Ezek jelentkezésekor azonnal a sürgősségi betegfelvételen kell megjelennie.

  • Vérömleny a húgyhólyag vagy a szeméremcsont körül

  • Bélelzáródás: Ennek tünetei az alhasi fájdalom, puffadás, hányinger, hányás. Ebben az esetben is haladéktalanul meg kell jelennie a sürgősségi betegfelvételen.

  • Sérv: Az izom és kötőszövetek meggyengülése a bemetszés helyén, mely a bőr alatt dudort képez.

  • A seb kinyílása: Amennyiben eleresztenek a varratok, szétnyílhat a seb, ekkor műtéti úton ismét egyesíteni kell.

  • Fertőzés: Húgyhólyag vagy a sebet érintő fertőzés előfordulhat, mely lázat, duzzanatot, fájdalmat okozhat. Antibiotikum terápiára van a legtöbb esetben ilyenkor szükség.

  • Fájdalom szexuális együttlét közben: Ez ritka szövődmény, általában néhány héten, hónapon belül megoldódik.

  • Hegszövetképződés: A műtéti seb hegesen gyógyul.

  • Háló/szalag erózió: A szintetikus szalag körül a test szövete visszahúzódik, a szalagot nem fedi teljes mértékben a nyálkahártya vagy a bőr. Ebben az esetben ismételt műtétre lehet szükség, melynek során az elváltozás korrekciója történik.

  • Húgyúti tünetek: Vizelet elcsepegés, vagy vizelési nehezítettség, vizeletelakadás. Az utóbbi esetben átmenetileg vagy akár tartósan katéter használatra lehet szükség.

 

Mi történik a műtét után?

 

  • A műtét után 24 órán keresztül a húgyúti katéter és a hüvelyi tampon fent marad, ezalatt ágynyugalom javasolt.

  • Az ágynyugalom alatt szükség van kompressziós harisnya viselésére, hogy csökkentsük a mély vénás thrombosis és tüdőembólia kockázatát. Ha szükséges, ez bőralatti injekcióval kiegészítendő.

  • Ha a műtét után fájdalmai vannak vagy hányinger jelentkezik, erre az osztályon rendelkezésére áll gyógyszer.

  • Korábban szedett gyógyszereit a műtét után szedheti tovább.

  • A műtétet követően közvetlenül ihat folyadékot.

  • 24 órával később felkelhet, mozoghat, sétálhat.

 

Mire figyeljen a műtét után az otthonában?

 

  • Ha a műtét előtt bélelőkészítés történt, előfordulhat, hogy egy pár napig nincsen széklete.

 

Azonnal jelentkezzen kontroll vizsgálatra, amennyiben

 

  • 38 C feletti láza van

  • Ha menstruációszerű vérzése jelentkezik, és óránként betétet kell cserélnie.

  • Ha erős alhasi vagy kismedencei fájdalma jelentkezik, melyet a fájdalomcsillapító nem enyhít.

  • Ha igen erős, bűzös hüvelyi folyása jelentkezik.

  • Hányingere van, hányás jelentkezik.

  • Mellkasi fájdalom, nehézlégzés esetén

  • Ha a műtéti sebből vízszerű folyadék vagy vér folyik, ha szétnyílik a seb

  • Ha normális folyadékfogyazstás ellenére sem tud órákon keresztül vizeletet üríteni.

  • Ha lábfájdalom, lábdagadás, a lábon bőrpír jelentkezik.

  • Testszerte kiütése jelentkezik

  • Fájdalmas a vizeletürítés

 

A hüvelyvarrat

 

  • A sebet felszívódó varratsorral zárjuk, így varratszedésre nincsen szükség.

 

Vérzés

 

  • Pecsételő vérzés műtét után normális. A pecsételő vérzés színe pirosból barnává alakul át, majd sárga színű lesz. A teljes megszűnésig eltelhet 4-8 hét is. Ez a barnás folyás valamennyire kellemetlen szagú lehet, ez szintén nem kóros.

 

Vizeletürítés

 

A vizeletürítésnél a vizeletsugár lassabb lehet a szokottnál. A páciensek egy részénél előfordul, hogy átmenetileg nem tudják teljesen kiüríteni a húgyhólyagot, ilyenkor szükséges lehet a katéter fennhagyni, és csak katéterrel együtt lehetséges a hazamenetel. A katéter eltávolításának időpontja függ a panaszoktól, ezt a kezelőorvosával kell egyeztetnie.

 

Étrend

 

  • A műtét után törekedjen a magas rosttartalmú ételek fogyazstására, egyen sok zöldséget, gyümölcsöt, aszalt szilvát, amitől a széklete könnyebb lesz. Ha hajlamos székrekedésre, a következő néhány hétben egy gyengébb hashajtót, székletlazítót is használhat. Fontos, hogy a székletürítéskor ne kelljen erőlködnie.

  • Naponta min. 6-8 pohár folyadékot fogyasszon.

 

Gyógyszerek:

 

  • Fájdalomcsillapító: A műtétet követően még napokig tapasztalhat fájdalmat a hüvelyben vagy a combhajlatban. Otthonában szedhet fájdalomcsillapítót (pl. ibuprofen tartalmút), a javasolt gyógyszerből a napi maximális agadot azonban ne lépje túl.

  • Székletlazító: Székrekedés esetén használható székletlazító.

  • Hányinger: A műtét utáni napokban a hányinger nem jellemző, de amennyiben hajlama van rá, ezt jelezze kezelőorvosának.

 

Mindennapi tevékenységek

 

  • A műtétet követő napokban normális, ha gyengébbnek érzi magát. Napról napra erősebb lesz, szép fokozatosan visszatérhet a szokott elfoglaltságaihoz. A ház körüli séták meggyorsíthatják ezt a folyamatot.

  • Zuhanyzás: A műtét után 24 órával már lehetséges. Kádfürdő 2 héttel a műtét után már megengedett.

  • A combhajlatban a bőrmetszést 5-6 napig sebtapasszal fedje be, zuhanyzás után fertőtlenítse le (pl. Betadinnal). A hüvelyi sebet nem kell lefertőtleníteni, a seb tisztántartása viszont nagyon fontos.

  • Lépcsőzés: Szintén megengedett, de a műtét utáni első napokban elképzelhető, hogy gyengébbnek érzi magát hozzá, és segítségre szorul. Ez normális.

  • Emelés: A műtét után 4 hétig ne emeljen. Például nem fér bele a vizes ruhák teregetése, a kisgyermek felemelése, és a szék emelgetése sem. Maximum egy 2 literes üditő megemelése megengedett.

 

Autóvezetés

 

  • Általánosságban ameddig fájdalomcsillapítóra van szüksége, addig nem javasolt az autóvezetés, mert a fájdalom miatt a reakcióidő megnő. Ez egyénfüggő, körülbelül 1-2 hét.

 

Edzés

 

  • A műtét után 4 hétig csak könnyű séta javasolt, intenzív edzés nem. 4 hét után visszatérhet a nagyobb erőfeszítést igénylő (kerékpár, kocogás, aerobik, jóga, stb.)sportokhoz.

 

Szexuális együttlét

 

  • A műtét után 6 hétig nem megengedett.

 

Munkavégzés

 

  • Általában a műtét után 2 héttel már újra munkába lehet állni.

 

Kontroll vizsgálat

 

A műtétet követően 6 héttel jelentkezzen be kezelőorvosához egy kontroll vizsgálatra.

Amennyiben további kérdése van, ezeket kezelőorvosával egyeztesse.

Hüvelyplasztika

A medencefenék szerkezetének (a hüvely körüli kötőszövetek, a gát izomzatának) meglazulása nem csak szexuális problémákhoz vezethet, de vizelet visszatartási nehézséget is okozhat.

A háttérben állhat a szülés okozta károsodás, de egyéni adottságok szerint a kor előrehaladta is gyengíti a területhez tartozó szöveteket. A plasztikai beavatkozás a mellső- és hátsó hüvelyfal megemelésével teszi ismét feszesebbé a hüvelyt. 

Bővebben a beavatkozásról a cystocele és a rectocele címszavak alatt olvashat.

Hüvelysúly terápia

intimtorna inkontinencia méhsüllyedés hólyagsérv végbélsérv cystocele rectocele

A hüvelysúlyok kisméretű, különböző nehézségű műanyag kúpok, formájukat tekintve leginkább egy tamponhoz hasonlítanak, de vannak köztük kerek műanyag vagy szilikon gömbök is. Funkciójuk, hogy a hüvelybe helyezve segítsenek a medencefenéki izomzat megerősítésében.

A kúp alakú súlyoknak két fő típusa van. Az egyik a hüvelysúly sorozat, vagyis egy szett, melyben több, növekvő tömegű, vagyis egyre nehezebb hüvelysúly található. A másik fő típus egy darab kúpból áll, melybe több különböző tömegű nehezék helyezhető.

 

 

A medencefenéki vagy gátizomzat megerősítésén kívül stressz inkontinencia kezelésében is használatosak.

Egy 1995-ös norvég kutatás EMG vizsgálatokkal tesztelte a hüvelysúlyok eredményességét.

Eredményeik szerint a hüvelysúlyok használata megnövelte a medencefenéki izmok tónusát, akár bent tudták tartani a páciensek a hüvelysúlyt a hüvelyben, akár nem. A kutatás ezen kívül javulást mutatott a medencefenéki izmok koordinációjában is.

 

 

A későbbi vizsgálatok arra jutottak, hogy a hüvelysúly terápia eredményessége megegyezik a gátizomtorna (Kegel torna) eredményességével.

Ugyanakkor az is igaz, hogy nem találták jobbnak a gátizomtornánál.

A kezelés elméletileg úgy működik, hogy az érzet, hogy a hüvelysúly mindjárt kicsúszik a hüvelyből, egy szinte akaratlan összehúzódásra készteti a medencefenéki izmokat annak érdekében, hogy a hüvelysúly a helyén maradjon. Ez pedig segít az izmok megerősítésében.

 

Hogyan kell használni a hüvelysúlyokat?

 

A megfelelő súly síkosító zselé vagy krém segítségével történő hüvelybe helyezése után annyira kell összehúzni a medencefenéki izmokat, hogy a hüvelysúly ne csússzon ki a hüvelyből.

Azzal a súllyal kell kezdeni, amit legalább egy percig bent tud tartani a páciens.

Ezt a gyakorlatot napi kétszer kell elvégezni.

Fokozatosan kell növelni az időtartamot addig, amíg az első hüvelysúlyt 15 percig a hüvelyben tudjuk tartani.

Ezt követően át lehet térni egy nehezebb súlyra.

A cél, hogy a legnehezebb hüvelysúlyt 15 percig a hüvelyben tudjuk tartani, és a feladatot napi kétszer el tudjuk végezni.

 

Kinél nem végezhető hüvelysúly terápia?

 

Bizonyos esetekben a kezelés nem javasolt. Ilyenek a következőek:

 

- Várandósság alatt, közelmúltban lezajlott vetélés esetén, illetve gyermekágyban

- Szeméremtest és hüvelygyulladás esetén

- Nagyfokú szülési medencefenéki izomsérülés esetén (ennek megítélésében segít az urogynekológus szakvizsgálat)

- Súlyosabb fokú kismedencei süllyedés esetén (ennek megítélésében segít az urogynekológus szakvizsgálat)

- Menstruáció alatt

- Házasélet utáni két órában

- Kismedencét érintő műtétet követő 3 hónapban

- Pszichoszexuális zavar esetén

 

A hüvelysúlyok használatának előnyei

 

Motiváló lehet, hogy a páciens észleli a folyamatos fejlődést azáltal, hogy egyre nehezebb súlyokat tud egyre hosszabb ideig bent tartani a hüvelyében.

A súlyok segítenek abban, hogy a megfelelő izmokat dolgoztassuk.

Könnyen beszerezhetőek akár a szakembertől, akár interneten keresztül.

Bár nincs rajtuk támogatás, nem elérhetetlenül magas az áruk (típustól függően 5000-20000 FT körül).

 

 

A hüvelysúlyok használatának a hátrányai

 

Egyeseknek nehézséget okozhat a felhelyezés.

Bizonyos esetekben a jó technika és megfelelő "hüvelyi edzettség" ellenére is kicsúszhat a súly a hüvelyből (pl. sérült mély medencefenéki vagy felületes gátizmok, nagyon tág hüvely).

Más esetekben pedig anélkül is bent marad, hogy nagyobb erőkifejtésre lenne szükség (pl. nagyon szűk hüvely).

A páciensek egy részének kényelmesebb lehet a Kegel gyakorlatok végzése, mint a hüvelysúlyok használata. Ebben a kérdésben is érdemes a kezelőorvossal konzultálni.

Nagyon ritkán előfordulhat, hogy a hüvelysúlyok használatával összefüggésben hüvelyi vérzést, erősebb hüvelyfolyást, gyulladást tapasztal a páciens, ilyen esetekben a szakvizsgálatig fel kell függeszteni a használatot.

bottom of page